„Mi van akkor, ha az érzelmek
átlépnek MINDEN erkölcsi határon? R.
D.
”
Az
angol óra gördülékenyen ment. Szerencsére, mivel semmi újat,
nem kellett a fejembe verni. Mert tudni illik, azért hívtam ide Gary-t
sértettségem ellenére, mert mindig is bennem tombolt a
teljesítési vágy. De az a legrosszabb, hogy most nem tombolt, egyenesen üvöltött. Ha elrontom ezt a dogát, úszott az
ötösöm, és ebben semmi túlzás nincs. Muszáj volt félretennem a büszkeségem és
áthívnom Őt. A kis angol zsenit. Igaz nem
mutattam ki, hogy teljesen megvetem azért, hogy úgy enged közel magához, hogy ott van
a barátnője. Aki csinos, szép, vékony, és még kedves is. Erre
a gondolatra megforgattam a szememet. És rá néztem.
- Ne nézz rám így! – mutattam rá.
- Hogy? – ráncolta meg a szemöldökét.
- Így. – mutattam megint rá.
- Ugye tudod, hogy nem látom magam!? –
suttogta, mintha nagy titkot árulna el ezzel. Én sajnos látom őt, és nagyon tetszik a kép.
- Ja, nem mondod! Ha nem tájékoztatsz,
hülyén halok meg. Tényleg. Köszi. – csuktam be az angol cuccaimat jelezve: Kifolyik az agyam, hagyjuk! Ő csak
elmosolyodott.
- Gyorsan feladod a dolgokat.
- Tessék? – csípőre tettem a
kezem. Ő csak bólintott.
- Merész volt ez a tett Fiatal ember. –
csak nevetni kezdett.
- Azért kérdeztem vissza, hogy
megváltoztasd a véleményed, haver. – folytattam.
- Haver. – ismételte meg, mintha egy
külföldinek mondtam volna egy ismerős szót. – Haver. – majd megint
elgondolkozott. – Pontosan. – hát, nem ilyen végletre vágytam, az egyszer
szent.
- Ühüm…
- Most mi van? – nézett rám. Mi az,
hogy velem mi van? Ő volt ilyen izé.
- Semmi. – megforgatta a szemeit. –
Értelmes beszélgetés előtt állunk úgy látom. – majd az arcom a
tenyerembe fektettem.
- Legjobb barátok közt nincs "értelmes"
beszélgetés. - villantott félmosolyt.
- Ott a pont. - mosolyodtam rá.
- Oké, akkor megkérdezem: Mi a franc bajod van?
Amikor eljöttem karácsonykor, akkor is ilyen izé voltál velem! - felé emeltem a
tekintetem.
- Semmi bajom sincs! - sötét pillantást vetett rám,
majd felvonta a szemöldökét.
- Nekem elmondhatod. - vonta meg a vállát. Mondjam
meg, hogy a mosolyja gondolatára alszom el? Vagy azt, hogy bármit is teszek az
agyam sem engedi azt, hogy elhidegedjek tőle!? Hiába hallgattam az agyamra,
azzal a kifogással, hogy: a szívem analfabéta, de az agyamat is beárnyékolta.
- Vagy ez valami mesi hiszti talán? - vonta fel a
szemöldökét. Elszámoltam tízig, hogy lenyugodjak, és ne mondjak a szemébe egy
szerelmi vallomást. Meg azt, hogy ilyenkor olyan szívesen behúznék neki egyet,
csak akkor meg azt mondaná, hogy menjek el düh kezelési terápiára. Szóval ebből
a háborúból csak én jöhetek ki vesztesen.Kifújtam a levegőt.
- Milyen játékot űzöl velem meg a csajoddal?
Egyszerre két lányt fűzöl!? Gusztustalan vagy. - ültem távolabb tőle.
- Csak téged fűzlek. - nézett el a másik oldalra,
egy pajkos félmosoly kísérletében.
- A csajodat meg... - nagyot nyeltem. Nem bírtam
befejezni a mondatot.
- Ha arra gondolsz
mély tisztelettel világosítalak fel, hogy nem. - nézett rám halál komoly
pillantással.
- Azt hiszed, hogy tudok hinni neked? - néztem rá.
- Ha a legjobb barátodnak tartassz, akkor igen. Le
is betűzhetem neked, hogy: Szingli vagyok. - mondta ki úgy, hogy még a hülye is
felfogja. Halvány mosoly húzódott végig az arcomon.
- Ezért voltál ilyen? Meg nyugodtál? - állt fel
mellőlem, és levette a fogasról a kabátját. Összeszorítottam az ajkaimat,
nehogy megszólaljak.
- Lázadsz? - döntötte oldalra a fejét. Kedvem lett
volna bambán vigyorogni és azt tenni amihez kedvem van: nyakába ugrani, annnak
tudatában, hogy szingli. Legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy:
megcsókolsz? De nem mertem még a számat egyetlen szóra sem kinyitni, az egyik
napi incidens után.
- Mész? - mutattam a kabátra.
- Miért szeretnéd, hogy maradjak? - mosolyodott el
pimaszul.
- Csak arra gondoltam, hogy... - épp folytattam
volna a mondatot, amikor megállt egy pillanatra az öltözésével, és azzal a
tipikus pasi nézéssel nézett rám. Azzal a tipikus perverz-pasi nézéssel.
- Hogy becsukom a kutyákat, nekogy leharapják a
lábadat kifelé menet. - fejeztem be a mondatot, úgy ahogy eddig is akartam.
- Persze. - hajolt közelebb, miközben elnyújtotta a
szót. Megforgattam a szemem, majd felálltam. Azt hittem a fal és a közte lévő
helyen elférek, de a méretek miatt nem ment úgy, ahogy az én kis naiv agyacskám
gondolta. Előtte még a kabátját igazgatta magán, majd amikor megérezte a
közelségem, felnézett. Kifújtam a levegőt, és a két kezét a fejem két oldalára
tette, hogy ne tudjak kiszabadulni.
- Kiengedsz? - néztem a velem szemmagasságban lévő
mellkasára.
- Hm... - gondolkozott el. - Mennyire szeretnéd egy
egytől tízes skálán?
- Tízenöt. - fújtam ki a levegőt. Majd a fejemmel
elfordultam. Akkor sem fogok beleveszni az illatába. Még mit nem!?
"Kettőkor elindulni... Na, még mit nem?!
Háromkor elindulni... Na, még mit nem?!
Nélküled elindulni... Na, még mit nem?!"
- Miért nem hiszek neked? - hajolt le hozzám, hogy a szemembe nézzen.
- Miért nem hiszek neked? - hajolt le hozzám, hogy a szemembe nézzen.
- Amiért én sem neked. - keser-édesen mosolyodtam
el, miközben ránéztem. Nem tudom miért kínzom magam ezzel, Vele... De, ha ilyen
dolgot eltitkol, akkor talán bármit el tud titkolni!
- Akkor higyj most! - hajolt közelebb, és
megcsókolt. Még közelebb jött, hogy az előbbi kevéske helyet is kiszorítsa
köztünk. Nem bírtam ki. Lehunytam a szemem, és kigomboltam a fekete kabátját a
mellkasán, majd teljesen. Lerántotta
magáról, és ledobta. A sálát kibontottam, hogy át tudjam ölelni a nyakát.
Lassan hőztam végig a nyakán, majd a vállán az agyagot. Lábujjhegyre álltam, és
beletúrtam a hajába. Akaratlanul is elmosolyodtam, de egy dolog nyugatatott
meg. Ő is.
...
Mély levegőt vettem, hogy egy kicsit is megnyugodjak, de ez teljesen
reménytelen volt. A szívem túl gyorsan vert, és azt hittem, hogy most már
tényleg kiugrik a mellkasomból. Az ágy szélén ültem, amikor tipikus pasi
vetőzési technikával teljesen kicsavarodva vette le a szürke, egyszerű szabású,
rövid ujjú pólóját. A szoba közepére dobta a ruhadarabot, és hátamra fektetett.
Felettem tornyosult, én pedig átöleltem a lábammal a keskeny csípőjét.
...
Egymás mellett ültünk, amikor szinte varázsütésre pillantottunk
egymásra. Mondani akartam valamit, de semmit sem tudtam. Hangosan beszívtam a
levegőt, és aláírtam azt, hogy elérte azt a pontot, hogy ne tudjak megszólalni.
Én!!! Ő viszont gyorsan szóhoz jutott:
- Barátok - nem tudom, hogy most kijelentette-e vagy kérdezte-e mert a
hangneme ugyanolyan semleges volt. A kezét nyújtotta, én pedig megráztam.
- Barátok. - vetettem rá olyan szintű kamu mosolyt, hogy már ordított.
Nem akarok csak a barátod lenni... Inkább vegyél felségül! Felállt, és odadobta nekem a pólómat, én meg a mellettem
fekvő nadrágját. Összehangolva repültek el egymás mellett a ruhadarabok. Úgy
festett, mintha egy ezer éve begyakarolt koreógráfia játszódna le. - végül is
bármikor találok nálad jobb pasit is. - húztam fel a térdeimet, miközben
beletúrtam a hajamba. Mindez szép és jó...
lett volna, ha
határozottabb lettem volna, és nem néztem volna egész végig a
fenekét, aztán meg a vállát, ahogyan megfeszülnek rajta az izmok.
Hátrapillantott rám a válla felett, és újra maga elé nézett miközben
bekapcsolta az övét. Lehajolt, és felvette a pólóját is. Ah, de ugyan minek? Ez
volt az a pillanat, amikor feladtam. Ez a pasi egy isten.
De nem fogom
kimutatni a világ felé. Erre a gondolatra próbáltam összeszedni a
gondolataimat, és kényelmesebben próbáltam elhelyezkedni.
- Ezt csak egy dolog miatt nem hiszem el. - szólalt meg, miközben
megfordult. Érdeklődve néztem rá. Habár mikor nem? - Mert lehet össze is
szednél egy ilyen-olyan szuper modellt, vagy tudja tököm, de... - sétált oda
hozzám miközben teljesen a képembe mászott. - Udvarolhatna neked akár az angol
herceg is, akkor is én kellek neked. - vigyorgott rám diadal ittasan.
- Igen, de ő herceg lenne, nem ám egy kis főiskolás. - vágtam vissza.
Ő csak egy lábon állva próbálta felvenni a cipőjét. Felnézett erre a mondatra
és elvigyorodott, és azt tátogta: Hazudj még!
"Kicsi szívem Érted dobog,
Érted égnek a csillagok,
Érted süt a nap az égen,
Érted élek én is régen.
Te vagy kicsi szívem vágya,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése