3. fejezet

       3.  fejezet

Éppen a vörös hajú srác sétált el az ajtó előtt. De valami nem stimmelt vele. Ugyanis… Háttal haladt, és beszélt valakinek, amikor bejött a képbe az a srác, aki közölte velem, hogy éppen most mutál. Mert ez engem „nagyon” érdekelt.

_ Úgy tudtam, hogy ezt a tökfejet már láttam valahol pár évvel idősebb kiadásban. – dőlt hátra elégedetten Gary. Én pedig csak azon agyaltam, hogy annak a családnak jó az ízlése, mivel én tetszem nekik. – Ez nem ego csak azt más nem mondja, valakinek meg muszáj – és azon is töprengtem, hogy a vörös hajú srác, aki elmenne Anonymus –nak is, hogy képes felvenni térdig érő tapadós sárga rövidnadrágot, fekete „izom pólót”, egy fehér nagyon vastag kötésű garbós kardigánnal. Először is: A kettő – szerintem – teljesen ütik egymást, izom póló azokra nem kéne, és eddig tiszta csinos volt. Gondolok itt a: fekete nadrágra, ingre, és zakóra meg nyakkendőre. Annyira törekedett eddig a csinosságra, és hivatalosságra.

-      Dóri! – hallottam meg a saját nevemet Gary szájából. Annyira meglepett, hogy leejtettem a kezemből a tollat, amivel eddig az iroda székem támláján doboltam. Méghozzá az is sokkolt, hogy – hiába a nagy csipkelődés – úgy szólított, ahogy szeretem. Nem Dóra, hanem a becézése. Sokat egymás után pislogtam, mintha most ébrednék, hogy feleszméljek.

-      Most már kezdem azt hinni, hogy nem is vagy itt a Földön… - nézett egyenesen a szemembe.

-      Itt vagyok csak… - ez volt az a mondtat, ahol egymásba akadt a tekintetünk, és éreztem, hogy ebbe nem kellett volna belekezdenem.

-      Csak?

-      Semmi. – köszörültem meg a torkomat. – Inkább azt mondd, hogy mit akartál. – tereltem felé a témát.

-      Azt akartam kérdezni – beszélt tagoltan, hogy eljusson felém a hang, és felfogjam – hogy eljössz –e velem… - itt majdnem kihordtam egy szívrohamot ülve. Nyeltem egyet, és kényelembe helyeztem magam a széken. – piáért.

Ez volt az a befejezés, amire nem számítottam. Mire kellek én oda!?

-      Mehetek… - mondtam inkább egy visszafogott igent, még mielőtt elküldöm egy trópusi éghajlatra.

 

Egy kis bárpultnál ültem Gary mellett, aki éppen a poharában kevergette az italát, amikor egy lány tipegett oda szinte prüszkölve. A feje szinte gőzölgött, majd a hosszú sötét haját – ami szerintem biztos illett az IQ szintjéhez- egyik válláról a másikra dobta, amikor hozzám csapódott azt hittem kezemet ide-oda csapkodva pördülök kettőt a széken, és ülök egy hasast, miután leöntöttem magam, és mikor felállok, és ne adj Isten megint hátra dobná a haját, megint seggre esnék. De szerencsére ez nem következett be. Én csak megráztam a fejem, hogy feleszméljek az igen erős illatű parfümjétől. Nem volt büdös, csak... túlzott. Alacsonyabb volt, mint én, és bombázó alakja volt. Apró kezében egy fehér italt tartott, aminek a tetején két-három zöld levél szolgált díszként.

-      Hé! – fogta meg Gary vállát, majd hátra húzta, kényszerítve rá, hogy ránézzen. Csak lenézett rá, és azon gondolkozhatott, hogy ki lehet a lány. De a csaj olyan gyorsan cselekedett, hogy abban a pillanatban azt se tudta, hogy fiú- e vagy lány. Már azt hittem megcsókolja vagy ilyesmi, de akkor én tépném meg. Azonban, nagy szükségére volt az ital.

-      Mit képzelsz ki vagy te? – majd leöltötte az átlátszó színű pálinkának alig mondható itallal. Majd pár másodperc múlva amint „felismerték” egymást a lány a szája elé kapta a kezét, a barátnője pedig csak „enyhén” láthatóan csorgatta a nyálát a mellettem ülő Gary -re. Akinek a fehér ingjén teljesen elterjedt a folt, és a mellkasára tapadt. Gary inkább elszámolt magában tízig. De lehet, hogy már száznál tartott. Csak megköszörülte a torkát, és a lányra nézett felvont szemöldökkel.

-      Úr Isten… - kezdte a lány, aki leöntötte.

-      Ez a pasi biztos. – harapott az ajkaiba a lány barátnője.

-      Bocsánat… - folytatta a lány.

-      Hogy nem szereztelek még meg… De ha akarod megadom a számom… És tudom, hogy akaroood- kacsintott a lány barátnője a mellettem ülő srácra, majd kihúzta a lány a táskája cipzárját, majd a teljesen feketébe burkolózott lány, aki leöntötte felmordult.

-      Maradj már el! – sziszegett. – Bocsánat, csak.. Úr Isten… első ránézésre hasonlítottál a volt barátomra, és… - kezdte, majd ekkor esett le az állam. Zokogni kezdett, az arcát a kezébe temette, majd a szabad kezével engem karolt át. Csak annyit láttam, hogy a másik csaj Gary elé illegett, és már készítette a telefonját, hogy bediktálja a számokat.

    - Erre nem lesz szükség. – szólalt meg végre, mikor a zokogó lány már kellően elkente a sminkjét a fehér blúzomba. Majd folytatta: - Mivel már van barátnőm. – én viszont nem bírtam nyugton maradni, és nem, félre értés ne essék nem vágtam földhöz a poharamat, még nem is pofoztam fel, csak nemes egyszerűséggel faképnél hagytam, és nagy lépésekkel hagytam magam mögött a métereket.

    

❝ Légyszi ne flörtölj olyan emberrel akibe szerelmes vagyok. Egy az, hogy rohadtul szemtelen, kettő az, hogy berúghatom a képedet egy acélbetétes bakanccsal. Köszi a megértést.❞

2. fejezet

    2.  fejezet

Éppen az vonta el legjobban a figyelmemet, hogy az ősz talán utolsó napsugarainak táncát nézzem az előttem lévő világos parkettán. Csak arra vártam, hogy végre jöjjön egy alsóbb éves gyakorlatra, és hogy válogathassak közülük. Alig várom, hogy én legyek a főnök. Éppen felpillantottam, amikor az a vörös hajú srác ment el a plexi lap előtt, egy pórázzal, aminek nem láttam már a végét, mert a fal miatt takarásban volt.

-      Tudod ember… - nyitotta ki az ajtót Gary. Először nem is értettem miért olyan ideges. – Nagyon menő a kutyád, hogy leszarja a világot de, hogy az a korcs, mindig a lábtörlőben találja meg az már röhejes!- kiáltott utána. Valamit mondott még a srác, de azt csak kutya hallással lehetett volna hallani. – Máskor téged is doblak a kutyával együtt ki a csukott ablakon… - vágta be az ajtót Gary.

-      Csak nem bal lábbal kelt fel valaki? – mutattam közvetlenül rá.

-      Nem amikor felkeltem, akkor egy kézen álltam, majd dobtam az ágyról egy hátra szaltót. – vetett rám sötét pillantást, én pedig védekezően felraktam a kezem. Szívesen megnéztem volna, ha képes lenne rá.

-      Sok mindent kinézek belőled tesó, de ezt nem. – jelent meg az ajtóban Chris, Gary legjobb barátja, akivel méghozzá egy házban laknak, meg még két másik sráccal. Ők így a mester négyes. Tényleg olyanok, mint a testvérek.

-      Máskor videóra veszem. – válaszolt úgy, mintha igazat mondana. Nem lehetett kizökkenteni. Majd elővett egy 
zsebkendőt: Cseszd meg Chris. – pillantott fel rá.

-      Csak nem megfertőztek? – rendezgettem az irataimat.

-      Neeeem. – tagadta megint. – Éppen az erkélyen áztam az esőben, miközben épp hímezgettem amikor jött egy nagy szél, és azért fáztam meg. – ecsetelte nagy bele éléssel.

-      Ha nem akarod, hogy elkapd akkor húzd a fejedbe a kukás vödröt, és üldögélj a hűtő mögött, mint egy nagy rakás szar. – kortyolt az italába Chris. Én meg röhögni kezdtem.

-      Látod… - mutatott rám, én meg pukkadoztam az előadás módjától. – Tök jó dumám van. – vágta az egyik kezét zsebre Chris.

 ♥

Egyszer csak belépett egy olyan 13-14 éves srác az ajtón, aki nagyon hasonlított valakire.

-      Mit keresel itt Töki? – dőlt az falnak Gary. Csak nem ismeri? Talán…

-      Közöd? – lehet testvérek? Neeem… ez a gyerek nem rá hasonlít…

-      Kurva sok! – mordult fel.

-      Mindegy nem miattad jöttem…

-      Egy világ dőlt össze bennem. – szipogott műsírást színlelve Gary, majd a szívére szorította a ezét.

-      Figyelj… - lépett elém a kissrác aki az általános hetedik, vagy nyolcadik osztályában koptathatná a padokat, csak, hogy most nincs ott, ahol kéne. Iskolában.

-      Az a dolgom. – próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra. Most mit fog pattogni.

-      Tiszta dögös vagy. – húzkodta a szemöldökét a mellkasa előtt össze volt fonva a keze. Hát ez szuper… Nem ám egy velem egy idős srácnak jönnék be, aki talán még ki is néz valahogy… neeem, nekem csak egy „ezer” évvel fiatalabb jut.

-      Okay… Látom nem győztelek meg. – szólalt meg újra.

-      Hát nem. – vágtam rá. Gary tekintete pedig kettőnk között cikázott. Akkor siklott csak rám, amikor én beszéltem.

-      Most mutálok. – Gary a bögréjével takarta el a mosolyát, nekem pedig leesett az állam. – Szóval fél évig olyan mélyeim lesznek…

-      Ez aztán a csajozós duma. – rakta le az asztalomra a bögréjét, majd tapsolni kezdett.

-      Mit képzeld magadról honnan jöttél? – húzta fel magát a gyerek.

-      Tudod amikor anyuci meg apuci nagyon szeretik egymást… - ecsetelte Gary.

-      Ne folytasd.

-      Ugyan szívesen felvilágosítalak. – tört ki belőle az a nevetés ami leigáz egy egész világot.

-      Igyál. – álltam fel, és a kezébe nyomtam a bögrét. Ő pedig szófogadóan bele kortyolt.

-      Itt vagyok! – csettintgetett a srác.

-      Figyelj… - fordultam felé. – zavarsz… - ecseteltem.

-      Engem is… De én inkább megyek ahhoz a szexi csajhoz a tizenkettediken. – majd Gary az ajtó felé indult engem meg majdnem felfalt a féltékenység. A kissrácnak meg felcsillant a szeme, és kirohant Gary előtt, majd ahelyett, hogy ő is kiment volna csak nemes egyszerűséggel visszafordult, és így szólt:

-      Nem, hogy jó csaj nincs – most ezt magamra kéne vennem? Veszett kutya nézéssel néztem rá. – Még tizenkettedik sincs. – majd felnevetett.

1. fejezet

1.  fejezet

„Nagyon” érdekfeszítő egész nap csak egy e-mail –re várni. Ugyanis a főiskolán kell a próbaidő. – a heti feladat az volt, hogy megrendelt emblémákat kellett készíteni. Az egész iskolának. Amelyik párosé a legjobb az kap egy ötöst. - Velem szemben egy áttetsző plexi lapok állnak beleépítve az ajtóval, - amire ráférne egy takarítás – az előbbi ide beillegő nő és kisfia miatt. A kisfiú megkapta homlokkal az üveget, szóval jól indult az „üzletkötés”. Négy szürke fal közé szorultam, két íróasztallal, ugyanennyi számítógéppel, és egyel több személlyel, mint kéne. Jobbra pillantottam, Gary –re, aki épp nem talált más elfoglaltságot, azon kívül, hogy a székkel hátradőlt, és a fejét a falnak támasztotta.

-      Asszongya, hogy… - szólalt meg igen értelmesen. Nevettem volna, de nem volt kedvem. Lejjebb húztam az orromon a szemüveget. Miközben Ő felolvasta a feladatot. Végigfutatta barna haján a hosszú ujjait, miközben eljutott hozzám a tudni való.

-      Szóval… a mi nyelvünkön: Lehet választani, hogy vagy egy zenei boltnak csináljuk meg az emblémáját, vagy egy könyves boltnak. – ecseteltem.

-      Anyám mekkora ész… - meredt rám, miközben az asztallapra csapott – Meghajolok nagyságod előtt. – zárta meg hitetlenkedve a fejét. És azokkal a nagy kék szemekkel meredt rám, amiben nem megmerültem volna jelen pillanatban, hanem kikapartam volna.

-      Köszönöm… - mondtam leereszkedő hangon, mintha félvállról vettem volna az egészet. – Azt kihagytad, hogy fel is kell vennünk valaki alsóbb évest… - vetettem rá sötét pillantást. Ő megint hátradőlt a széken.

-      Egy szexi leányzót kéne… - mosolyodott el pimaszul, miközben a tarkója mögött összefűzte az ujjait. És komolyan láttam, hogy felcsillan a szeme. Én pedig teljesen egy kis utolsó senkinek éreztem magam.

-      Miért is? – emeltem felé a tekintetem. Mintha nem tudnám, hogy mért is szeretne pont nőt. Egy dögös, modell alkatú, szuper-szexi nőt, amilyen én bármennyire is próbálkozok, nem leszek.

-      Mert egy vevő ne csak az árat nézze… - villantott félmosolyt. Én pedig megforgattam a szemem. Ekkor magamban hozzáfűztem az ő hangján: Hanem a mellméretet.

  - Soha nem változol meg igaz? – igazítottam meg megint zavaromban a szemüvegem. Majd eltűrtem a hajam. Erre nem válaszolt így folytattam, persze az után, hogy felálltam megigazítottam az igen zavarba ejtően kicsi szoknyám a mögöttem álló üvegen kinéztem. De szép is Berlin. Főleg ilyen magasból. Egy pillanatra elmerengtem a város szépségén. Mire egyre nagyobb rosszidő nehezedett.

-      Az a lényeg, hogy tudjon. Meggyőző legyen, és értse, amit kell. – rá pillantottam a vállam fölött. – Oly’ mindegy, hogy pasi lesz, vagy nő. – vontam meg a vállam. Majd megint előre néztem és a hátul rövidebb hajamba túrtam.

-      Ide pasi nem teszi be a lábát. – mondta úgy, hogy tisztességes távolságot hagyott a szavak között. Belőlem pedig kibújt a kisördög. Megfordultam, és szépen nőiesen csípő ringatva az íróasztala elé álltam. Egy pillanatra a lábaimon ragadt a tekintete, majd mintha vasból lenne a szemembe nézett.

-      Miért talán félted a területed? – tapasztottam a két tenyeremet az asztallapra, miközben áthajoltam a számítógép monitora felett. Lopva a dekoltázsomra pillantott, majd újra rám. Félmosoly húzódott végig az arcán. Végül felállt, és felém tornyosult. Hátrébb kellett lépnem, hogy nehogy lefejeljem. Pedig szívesen megtettem volna.

-      Miért is kéne? – ez volt az a pont, amikor az utolsó csepp volt a pohárban. Olyan pohárban ami istenes sörös korsó volt. Hogy lehet valaki ennyire helyes, és ekkora bunkó is egyben? Ugyan olyan közel volt, és megfeszült a széles vállain a világoskék ing.

Ő a tökéletes példa egy mágnesre. Egyik fele vonz, a másik pedig a Föld másik részére taszít. Már éppen sarkon fordultam, és leültem a székembe, amikor egy összekuszált hajú vörös hajú srác belépett a helységbe. Cikázott a két pasi közt a tekintetem. Az egyik kitesz magáért, hogy jól nézzen ki, a másik magasról tesz rá, de úgy is csinos. Összefűztem a karomat magam előtt. Gary osztálytársa volt a vörös gyerek. A hóna alatt volt egy fekete dosszié, amikor közelebb hajolt osztálytársához.

-      Hogy tudsz mellette – biccentett felém – figyelni? – majd felém nézett, és kacsintott. Amikor megint Gary felé pillantott vissza én megforgattam a szemeimet. Gary egy percre nem válaszolt, majd a kék ingét feljebb tűrte a kezén. Már megcsillant egy kis remény a szememben. Azért nem válaszol, mert nem tud teljes mértékben figyelni? Ha azt mondaná, én lefolynék a székről.

-      Könnyen. – meredt továbbra is a képernyőre, én pedig éppen azon gondolkoztam, hogyha jobb kézzel húzok be neki, akkor az vajon jobban fáj? Teljesen felhúztam magam, miközben elfogta a torkomat a sírás. De visszatartottam. Összeszorítottam az állkapcsomat.

-      Haver, esküszöm hülye vagy. – ingatta a fejét a srác, majd kiment. Amikor már majdnem becsukta maga mögött az ajtót, Gary hozzáfűzte, hogy:

-      Nem vagyunk haverok… 

amikor egyszer csak megszólalt mellette az óra. Én azonnal pakolni kezdtem. Csak egyszerűen el akartam menekülni onnan. Bepakoltam a hátizsákomba, és köszönés nélkül kirohantam a helységből. A lépcső pihenőjénél lelassítottam, majd kinéztem az ablakon. Azonnal a tekintetemmel a kocsimat kerestem. Szorosan mellette Gary piros kocsija állt. Morcosan, és hangosan kopogott a magas sarkúm a lépcső fokokon.

-      Gary! – sziszegtem. Ő felém emelte a tekintetét. – Cseszd meg… - csaptam be magam mögött az ajtót. Majd a lábammal doboltam.

-      Segíthetek? – nézett rám, miközben ő a telefonját helyezte a zsebébe.

-      Hogy a picsába száltál te ki a kocsiból, ha ilyen szorosan álltál a kocsimhoz? – vontam fel a szemöldököm. Ő pedig éppen ecsetelte volna. – Azonnal állj arrébb! – dobbantottam.

-      Milyen bájos vagy ilyenkor…