13. fejezet

You're my hero. ^^

Lehet, hogy a vörös srác... Akarom mondani, Ivan elég kitartó pasi. Az irodában igazgattam az iratokat, amikor belépett az ajtón. Nagy hangot keltett talán az egész épületben. Gary ült előttem és a laptopján gépelt valamit. Még ő is felemelte a tekintetét. Ivan teljesen ki volt rittyentve. Fehér ing, fekete zakó, és "motoros" nadrág -igaz előbb ment el tejes zacskónak, mint motoros kelléknek, de ő tudja.- És egy dolog idegesített az egész ügyben. Én, és Ivan is figyelünk a megjelenésünkre, ellentétben Gary-vel. Nem azt mondom, hogy nem csinos, mert a francba is az! Egy jó szabású pólóval, és egy sötét farmerrel elintézi a dolgokat, én meg reggelente tökölök a szekrényem előtt tíz perceket. Ivan öles léptekkel Gary elé állt, és egyben elém is. Vagyis akkor jobb szó, az: elénk. Sosem merek róla, és magamról többesszám első személyében beszélni. Mert talán sosem leszünk: mi. Elhúztam a szám, és inkább Ivanra néztem. Ő azt hiszi, hogy járunk. Ennek nem lesz jó vége úgy érzem! Mikor kerültem egy elcseszett tini filmbe? Hangosan kifújtam az eddig benntartott levegőt, és ránéztem, mintha én lennék a legboldogabb barátnő a világ-egyetemben. Úgy festettem, mint azokban a filmekben szokás. Pedig milyen boldog is lennék, ha igaz lenne a köztünk lévő kapcsolat. Most... most barátok vagyunk. Extrákkal. Lehet, hogy Gary nem is létezik, csak az elmém játszadozik velem.
- Nem tudod, hogy mit vesztesz, ha kihagyod ezt. - mutatott végig magén Ivan. - Mi tetszik benne annyira, hogy az övé legyél? - köpni-nyelni nem tudtam abban a pillanatban. Nem tudom,hogy akarom-e, hogy Gary megszólaljon. 
- Talán az, hogy én vagyok a pasija, és tízes skálán tizenötös vagyok, ellentétben veled. - villantott egoista, negédes mosolyt. Mintha egy egész háborút nyert volna. Ivan álla padlót fogott. Gary felállt, és a könyvespolchoz sétált. Kövezzetek meg, de én egész végig a fenekét néztem. Lesütöttem a szemem. Alkohol kell már ide, nem hazugságok hálója!
-  Tízen ötös mi? - tette - kicsit sem férfiasan- csípőre a kezét Ivan. Gary visszajött a székhez, amit mellém húzott, majd lehuppant.
- De én akkor sem hiszek nektek. - vigyorgott diadalittasan Ivan, közvetlen Garyre. Nem hittem volna, hogy valaha is olyan mélyre süllyedünk, hogy pont a vörös srác jöjjön rá a kicsit sem piti hazugságunkra. - Bizonyítsatok, kis 15-ös  pár. - felvonta a szemöldökét, és már a homloka közepén volt szinte. Gary köhögésével akarta elnyomni amit nekem súgott: Inkább +18-as nem?
 Egymásra néztünk Garyvel, és amikor találkozott a tekintetünk, én szörnyen kétségbe eset, és sötét pillantást vetettem rá. Ő csak elmosolyodott, és a derekam köré fonta a kezét. Ivan már nem volt kíváncsi minderre, és becsukta maga mögött az ajtót. Lehunytam a szemem, és közelebb bújtam hozzá. Beszívtam az illatát. Elhúzódott tőlem, én pedig inkább a terem másik felében lévő falat pásztáztam a tekintetemmel. Miért is hittem azt, hogy nem fog szégyellni, és megcsókol Ivan előtt? Miért is reménykedem? Sosem fog velem kézen fogva járni az utcán, közösségben gyengéden csókot lehelni az ajkamra. Mi soha nem leszünk egy pár. Az egyik térdem felhúztam és átöleltem, a másikkal a padlót simogattam. Azokra a gondolatokra, amik megtöltötték az agyamat, a szememet könnyekkel tették párássá. Azt hittem ott fogom elsírni magam mellette. Felnéztem az égre, és nem bírtam normálisan levegőt venni. Úgy szuszogtam, mint egy kis süni. 

Gary megköszörülte a torkát és megfogta a gurulós székem karfáját. Rögtön ránéztem. A szívem össze vissza ugrált a mellkasomban. Meggyötört félmosolyt erőltettem magamra. Megrázta a fejét, de ő őszintén mosolyodott el. A jéghideg mutatóujját, az állam alá dugta, hogy a szemébe nézzek, majd futó csókot lehelt az ajkamra. Egy röpke pillanat alatt szállt el az egész tett, azonban melegség öntött el, és most úgy csókolt meg, mint még eddig soha. Mégis egy perc tört része elegendő volt ahhoz, hogy teljesen összezavarodjak. És most engedtem először a csábításnak, hogy percekig csendben a tekintetébe meredjek.
- Ezzel tartoztam. - mosolyodott el kielégülten, majd hátradőlt a széken. És most én is csak mosolyogni voltam képes.

"Együtt akarok élni vele! Akár egyházi áldással, akár anélkül! Látod? Ezt tette velem! Nemrég hallani se bírtam frigyről, gyerekről! Nem gondolod, hogy lezüllöttem?

"