♥ A szemét hagytam utoljára, mert tudtam, ha belenézek elveszítem gondolataim fonalát ♥

2015. február 22., vasárnap

15. fejezet II. felvonás

15. fejezet II. felvonás

„Nevezheted ezt barátságnak, de ha szerelem a neve, adj 
neki szárnyat!”
Dóri:
Senki sem titkolhatja a gyorsabb szívverését, a remegését, a hirtelen beszívott levegő jelentését. Ha tapasztalod magadon, sajnálattal közlöm…
Szerelmes vagy, barátom.

Instapics ♛
Gary:
„Nézem még, ahogy tűnik el,
Várom rég, de az idő nem jön el…
Csak múlik…”

Éreztem őt magát, és gyorsabban vert a szívem csak arra bírtam gondolni:
-        Nem léptem át a határvonalat! – majd a kis hang a fejemben kaján vigyort öltött, felvonta a szemöldökét, és azt mondta:
-        Ha nem lépted át, akkor miért kalapál a szíved? – megráztam a fejem, és letekertem az ásványvizes üveg kupakját. Erre még hozzá is tette, hogy: Miért jár át melegség, ha megcsókolod?
 Folyton csak Ő járt az eszemben, és már annyira hülyének éreztem magam, hogy egy kurtán-furcsán megjelent ötletet rögtön megvalósítottam. Befutottam a fürdőbe elfordítottam jobbra a csapot, és beálltam a jéghideg víz alá. Összerezzentem, ahogy a hátamhoz csapottak a vízcseppek. Rögtön kiugrottam a zuhanyzó kabinból, és alattam a járólapon egy széles tócsa jelent meg, amely az egész testemről csepegő víztől csak szélesedett.
-        Megőrültem. – borzongtam meg, majd magamra terítettem a törölközőmet.

Black-hearted princess | via Tumblr

„Mit kéne tennem, hogy ne rád gondoljak,
Mit csinálsz éppen, kivel és hol vagy,

A belső zene ver, egyre hangosabb,

Háttal állok, de látom az arcodat…”


Dóri:
Egy munka kapcsolat először gyanúsan könnyűnek tűnik, és azt kérdezhetjük, hogy: Minek egy kapcsolat?
Pedig a világ egyik legnehezebb, legnagyobb
felelősséggel járó dolga.
Az első probléma, meg kell játszania két embernek,
hogy egyedülálló személyek, majd mindenkinek 
több kell. A legfojtogatóbb dolog: Féltékenység.
És csak az érzelmek szárnyán tud kialakulni.

-        Elegem van abból, hogy folyton felhívsz! – tártam szét a két kezem, és Garyre meredtem. De az még jobb is, mert ha nem hívsz, akkor meg várom, hogy tedd! Már a zuhany alatt is rád gondolok, de nem úgy, ahogy te gondolod! – daráltam. – Néha elfelejtem, hogy fürödtem-e már, és meg kell ismételnem. Elegem van ebből az egészből! Érted? – úgy hangsúlyoztam, hogy költői kérdésnek is lehetett felfogni. Csak hallgatott. A szemébe néztem. Mintha egy szürke felhő borult volna a kék szemi elé. Az én szemem előtt is felhő lebegett, aminek esőt kellett volna hullatnia. Éreztem, hogy fojtogatja a torkom a sírás. Megráztam a fejem, és kikerültem, ahogy becsaptam az ajtót, a vállam felett vissza pillantottam, és láttam, hogy nézi a távolodó alakom.

„ Engednélek, de képtelen vagyok…”

girly | Tumblr
Ahogy a szél szállítja a leveleket, úgy szállnak el fájdalmas érzelmek,
 szívem most már nem terheled, csak annyit mondok: ÉG VELED!

2015. február 13., péntek

15. fejezet I. felvonás


(7) Facebook

I. felvonás

Mosolyogva nyújtottam ki a kezem, és a lenyomtam a DVD távirányítón a piros gombot. Garyre pillantottam, aki undorodva meredt a képernyőre.
- Te utálsz engem! - nézett riadtan a TV-nkre.
- Csak néha. - mosolyodtam rá. Kényelembe helyeztem magam a kanapén.- Miért nincs olyan film, ami a csók után játszódik? - sóhajtottam, mikor visszagondoltam a romantikus film képkockáira.
- De van. - mondta ki úgy, hogy még mindig a képernyőre fókuszált. - Az a pornó. - nézett rám, miközben perverz mosolyt villantott.
- Gondoltam, hogy hasonló választ adsz. - szinte láttam magam egy másik szemlélő szemével, ahogy elsötétül a tekintetem. - Annyira unromantikus vagy. - ültem a kanapén most már török ülésben.
- Nem tudok vitatkozni veled. - húzta el a száját.
- Sok nő álma, hogy egy szerelemre képtelen pasival éljen. - mondtam szarkasztikusan, miközben bólogattam. Én szeretnék vele élni. A szavammal ütöm, a gondolataimat! Ahrrg.
- Most m'ér' kéne egy nyáladzó kutya ként egy csaj után szaladgálnom? - vont vállat. Én csak ránéztem, és kerek szemekkel néztem inkább a térdeimet.
- Te se olvastál valami nyáltól áradó romantikus könyvet. - morogtam a bajszom alatt.
- A szerelem teljesen hasztalan szó. - bólintott, miközben egyszer sem emelte felém a tekintetét, és meredten meredt a képernyőre. Mintha annak magyarázna. - Nem pontos. - folytatta. - És szavatossága sincs. - ezt az utolsó mondatot úgy mondta, mintha leszögezne valami nagyon egyértelműt.
- Akkora állat vagy. - horkantam fel.
- Senki sem tudja kegyetlenebbül leteremteni az embert nálad, de mindig ügyelsz arra, hogy ne okozz igazi fájdalmat. - jelent meg egy halvány mosoly az arcán. - Most vissza fogtad magad kislány. 
- Bármit mondhatnék rád, nem hatna. Szíved sincs. Biztos vagyok benne, hogy egy kis kő van a helyén.
- Áú, ez... Fájt. - szívta a fogát, mintha tényleg fizikai fájdalmat okoztam volna neki. A "szívére" szorította a kezét. A tekintetem követte az ujjait. - Milyen fejed van. - mutatott rám, miközben felvihogott. Éppen csöpögtettem a nyálam! Problem?
- Gyilkos nevetésed van. - mondtam én is széles mosollyal. Nagyon szexi mosolya van. Ő csak tovább röhögött. - Ragadós. - mutattam rá, és már egymáson nevettünk.
Fifty Shades Of Grey
- Figyelj... - csapott Gary elé az asztalra. Nemes egyszerűséggel, és nyugodtan tekintett fel az előtte egyik lábáról a másira álló alakra. Felvonta a szemöldökét, olyan: Lökjed mi a helyzet tekintettel. 
- Nagyon könnyen beléd tudnék ám szeretni! - bólogatott a lány,a ki előrébb hajolt hozzá, és az arcát eltakarta a vállig érő haja. Megforgattam a szemem. Gary elmosolyodott majd lesütötte a szemét, és újra felpillantott.
- Hát, még milyen könnyen ki, ugyanis Ő a barátnőm. - mutatott rám. A lány ahogy gyorsan pillantott rám, az egész haja, mint egy gyorsított felvétel repült át a másik vállára. Nagyon hülye fejet vághattam. 
- Oh... - adott hangot a lány a meglepődöttségének. ANYÁD, nem akkora csoda, hogy egy Istennő, egy Isten mellett köt ki. 

Miért kamu önbizalom csak ez? Oh, shit.
Zavaromban a lányra mosolyodtam.

Valentine's dayFunny

2015. január 30., péntek

14. fejezet

Gary:

Amióta rendes letermemtést kaptam az Ivan-os lekaparás után, azóta vigyázok a megfogalmazásaimra. Idegesen néztem körbe az osztálytermen, és mindenki idegesen lapozgatta a tankönyvét. Mi a fszom? Lehuppantam Dóri elé, és ügyeltem arra, hogy még rá se nézek. Chris otthon folyton húzta az agymat a munkakapcsolati határokkal.Egy csók után... Akarom mondani, egy együttlét után, és egy Ivan eltűnése utáni csók után minden olyan zavaros volt. Túl zavaros. Főleg most. Amint lehuppantam belépett drága-egyetlen tanár urunk. Erőltettem magamra egy félmosolyt. Úgy érzem ma is megszivat. Letette a barna bőrtáskáját a tanári asztalra, és felnézett. Azt hiszem vagy a többieknek nem kellett volna átnézniünk az agyagot... Vagy nekem kellett volna. Rohamosan keresgettem a tankönyvben a mai leckét. De mit vettünk? Felnéztem, amikor a tanár minden elmondó: Oh, most de megszivatlak- fejjel mosolygott. Körbenéztem. Rám. Rám vigyorog. Meghalok! Ezen a gyönyörű keddi napon nem is lehetne jobb röpkét írni. A magas testalkatú, kopasz tanár a hasára szorítva a kezét lépkedett a padsorok között, hogy leellenőrizze, hogy... ahogy modani szokta, hogy idézzem: "A büdös fővárosi gyerekek" nem keresik-e rohamosan a puskájukat itt-ott. 
- Oh, bárcsak... - gondoltam magamban, és a plafonra emeltem a tekintetem. Bár lenne puskám basszus. Újra körbenéztem. Mindenki kerek szemekkel a lap felé görnyedve próbálta összeszedni a gondolatait. Nekem a legnagyobb mondat a fejemben az, hogy hogy hívjam fel magamra a mögöttem ülő leányzó figylemét. Persze csak az irodában. Félmosolyt villantottam.
- Dúskál az önbizalomban Gary... - cövekellt le előttem a Tanár Úr. Akit egyszer leteremtek... Egy csodaszép napon. Magamban szitkozódtam. Olyan dolgok úszkáltak a fejemben a tanár egyszerű jelenléte miatt, amit még elolvasni sem lenne szép. Idegesen doboltam a padon. Nem ingok meg. Próbáltam fel fenni a Dóri előtt használatos beleszarok-mindenbe- és- nagyon-önelégült- vagyok- fejemet. Nem jött össze. Riedt tekintettel néztem fel a tanárra.
hate hate hate and oh hate..:D | via Tumblr
- Lehet, hogy ez a Huski szem bejön a fiatal berlini lányoknál, de nálam nem! - lányok? Ki a farncot érdekel most? A tökeimet féltem! Ha anya - igen, ha anyám- megtudja még belegondolni sem merek mit tesz velük.  Nagyot nyeletem. Komolyan ezen gondolkozom? 
- Sok sikert Gary. - pördült meg a tanár elöttem. Én meg pont segg magasságban voltam. Megborzongtam. Soha többet nem fogok szépet álmodni. Vagy egyeltalán nyugodtam aludni. Lehajtottam a fejem, és lehunytam a szememet. Ezt a képkockát persze nem tudta kitörölni az agyam. Mint amit matek órán szokott csinálni! Felnéztem a pedagógusra, aki gondosan rendezgette a papírjait. Ki gondolná ilyenkor, hogy egy megátalkodott khm... kisördög? - mást akartam mondani, de most nem lehetséges a karika megjelnítése...- Erre a gondolatra megforgattam a szemem. Lenéztem a lapra. Ja, hogy kérdések is vannak! Na, ha figyeltem volna, még egy hármast is összehozhatnék! Egy valami itt a gond! Hogy nekem az előző óra teljesen kiesett. Ismerős ujj ért a hátamhoz. Érintésétől megugrottam. Basszus! Szívrohamot kapok! Még sikítani is lett volna kedvem. Tudtam, hogy Dóri írja a feladat számát, és megoldását a hátamra. Ebben a játékban jó voltam. Amint belegondoltam az előző mondatomba, perverz vigyor ült ki az arcomra. A pasi agyam rögtön el kezdte félreérteni a játék szót. Mit tehettem volna? Követtem az utasításokat. 
Csak van egy nagy bibi.
Egy valamit megfogadtam! Vagyis Chris fogadtatott meg velem. Azt mondta, ha nem beszélek vele egy napig, és a második napon sem érzek túl nagy késztetést arra, hogy beszéljek hozzá, akkor kizárhatjuk a minimális esélyét is annak, hogy egy iciri picirit is szerelmes lennék belé. Mert nem vagyok, de ezt a legjobb haverom nem bírja felfogni! Simán kibírnék még egy hetet is! 
Újabb megfejtés rajzolódott az elmémbe. - már ha van olyanom... Elgondolkodtató feltételezés, de most erre nincs időm!- Leírtam a papírra. Chris jelent meg lelki szemim előtt. 
Most nem beszélek Dórival! A válaszira viszont nagy szükségem van. A folyosón egy csoport olyan hangosan vonult, hogy simán átkibálhatnék a terem másik felébe, hogy melyik a helyes megoldás, de amekkora szerencsém van, és amennyire utál, azonnal ráírná az egyest. Felállt a tanár a székből, és Dóri abbahagyta a betűk írását. Hátradőltem a székben. Nem ekkora embereknek vannak kitaláva ezek a padok. Istenem, két méteres vagyok! Végigcsúsztatta a tenyerét a hátamon, majd a mellkasomon jelent meg a keze. Hátrahúzott. Erre nem számítottam, az egyszer biztos. A szívem zakatolni kezdett. Hintáztam a székkel. A szemébe néztem.
- Van valami a levegőben... Kinél van vizes vödör? - nevetett fel a másik padsorban ülő srác.
Kép
 Újra a velem szemben lévő szempárba néztem.
- Írd a helyes válaszokat! - suttogta. Most ezt azért mondja, mert tudta, hogy felét direkt elírtam, vagy azért, mert azt hiszi, hogy ennyire hülye vagyok!? A tanár elordította magát a folyosón, nekem megcsúszott a székem, és a padjára támaszkodtam. Huh, biztos pont. Levegő után kaptam.
- Jól vagy? - nézett rám ijedten. Miért kérdezi ezt úgy tőlem, mintha én lennék Szűz Mária egy napra, és elvesítettem volna a szüzességem? Egy pillanat alatt elrontanám a hosszú hírnevét... A kérdésére bólintottam. A pad is biztos pont volt, ahogy Ő is. Összeszorítottam az állkapcsomat, és kifújtam a levegőt, és közelebb húztam magam a padhoz. A  tábla feletti óra kínkeservesen vánszorgott át az utolsó perceken és megszólalt a csengő. Mintha csak angyal hangot hallottam volna! Ezt utoljára ma reggel hallottam, amikor megláttam a napi koffein adagomat.

/wonderlandphotography

2015. január 17., szombat

13. fejezet



Untitled

You're my hero. ^^


Lehet, hogy a vörös srác... Akarom mondani, Ivan elég kitartó pasi. Az irodában igazgattam az iratokat, amikor belépett az ajtón. Nagy hangot keltett talán az egész épületben. Gary ült előttem és a laptopján gépelt valamit. Még ő is felemelte a tekintetét. Ivan teljesen ki volt rittyentve. Fehér ing, fekete zakó, és "motoros" nadrág -igaz előbb ment el tejes zacskónak, mint motoros kelléknek, de ő tudja.- És egy dolog idegesített az egész ügyben. Én, és Ivan is figyelünk a megjelenésünkre, ellentétben Gary-vel. Nem azt mondom, hogy nem csinos, mert a francba is az! Egy jó szabású pólóval, és egy sötét farmerrel elintézi a dolgokat, én meg reggelente tökölök a szekrényem előtt tíz perceket. Ivan öles léptekkel Gary elé állt, és egyben elém is. Vagyis akkor jobb szó, az: elénk. Sosem merek róla, és magamról többesszám első személyében beszélni. Mert talán sosem leszünk: mi. Elhúztam a szám, és inkább Ivanra néztem. Ő azt hiszi, hogy járunk. Ennek nem lesz jó vége úgy érzem! Mikor kerültem egy elcseszett tini filmbe? Hangosan kifújtam az eddig benntartott levegőt, és ránéztem, mintha én lennék a legboldogabb barátnő a világ-egyetemben. Úgy festettem, mint azokban a filmekben szokás. Pedig milyen boldog is lennék, ha igaz lenne a köztünk lévő kapcsolat. Most... most barátok vagyunk. Extrákkal. Lehet, hogy Gary nem is létezik, csak az elmém játszadozik velem.
- Nem tudod, hogy mit vesztesz, ha kihagyod ezt. - mutatott végig magén Ivan. - Mi tetszik benne annyira, hogy az övé legyél? - köpni-nyelni nem tudtam abban a pillanatban. Nem tudom,hogy akarom-e, hogy Gary megszólaljon. 
- Talán az, hogy én vagyok a pasija, és tízes skálán tizenötös vagyok, ellentétben veled. - villantott egoista, negédes mosolyt. Mintha egy egész háborút nyert volna. Ivan álla padlót fogott. Gary felállt, és a könyvespolchoz sétált. Kövezzetek meg, de én egész végig a fenekét néztem. Lesütöttem a szemem. Alkohol kell már ide, nem hazugságok hálója!
-  Tízen ötös mi? - tette - kicsit sem férfiasan- csípőre a kezét Ivan. Gary visszajött a székhez, amit mellém húzott, majd lehuppant.
- De én akkor sem hiszek nektek. - vigyorgott diadalittasan Ivan, közvetlen Garyre. Nem hittem volna, hogy valaha is olyan mélyre süllyedünk, hogy pont a vörös srác jöjjön rá a kicsit sem piti hazugságunkra. - Bizonyítsatok, kis 15-ös  pár. - felvonta a szemöldökét, és már a homloka közepén volt szinte. Gary köhögésével akarta elnyomni amit nekem súgott: Inkább +18-as nem?
 Egymásra néztünk Garyvel, és amikor találkozott a tekintetünk, én szörnyen kétségbe eset, és sötét pillantást vetettem rá. Ő csak elmosolyodott, és a derekam köré fonta a kezét. Ivan már nem volt kíváncsi minderre, és becsukta maga mögött az ajtót. Lehunytam a szemem, és közelebb bújtam hozzá. Beszívtam az illatát. Elhúzódott tőlem, én pedig inkább a terem másik felében lévő falat pásztáztam a tekintetemmel. Miért is hittem azt, hogy nem fog szégyellni, és megcsókol Ivan előtt? Miért is reménykedem? Sosem fog velem kézen fogva járni az utcán, közösségben gyengéden csókot lehelni az ajkamra. Mi soha nem leszünk egy pár. Az egyik térdem felhúztam és átöleltem, a másikkal a padlót simogattam. Azokra a gondolatokra, amik megtöltötték az agyamat, a szememet könnyekkel tették párássá. Azt hittem ott fogom elsírni magam mellette. Felnéztem az égre, és nem bírtam normálisan levegőt venni. Úgy szuszogtam, mint egy kis süni. 
(23) Tumblr
Gary megköszörülte a torkát és megfogta a gurulós székem karfáját. Rögtön ránéztem. A szívem össze vissza ugrált a mellkasomban. Meggyötört félmosolyt erőltettem magamra. Megrázta a fejét, de ő őszintén mosolyodott el. A jéghideg mutatóujját, az állam alá dugta, hogy a szemébe nézzek, majd futó csókot lehelt az ajkamra. Egy röpke pillanat alatt szállt el az egész tett, azonban melegség öntött el, és most úgy csókolt meg, mint még eddig soha. Mégis egy perc tört része elegendő volt ahhoz, hogy teljesen összezavarodjak. És most engedtem először a csábításnak, hogy percekig csendben a tekintetébe meredjek.
- Ezzel tartoztam. - mosolyodott el kielégülten, majd hátradőlt a széken. És most én is csak mosolyogni voltam képes.

"Együtt akarok élni vele! Akár egyházi áldással, akár anélkül! Látod? Ezt tette velem! Nemrég hallani se bírtam frigyről, gyerekről! Nem gondolod, hogy lezüllöttem?
"

2015. január 9., péntek

12. fejezet



Facebook

"Nem találtam más" elfoglaltságot,minthogy egy föld alatt kialakított, tágas, kicsit sötét bárban, álltam a pult mögött. Egyik lábamról a másikra álltam, amikor az italomra pillantottam, ami már több tíz perce sárgállott előttem. Az egyik ismerősöm öntötte nekem ezt frissítő italt, amikor megcsörrent a telefonja. Elment a szertárba, mivel nem akarta az ügyeit előttünk kitárgyalni. Tovább léptem a tegnapi zavart egynapos kalandon Garyvel, és már nem csak az italt néztem magam előtt, hanem egy összefont ujjakkal ékesített, erős, mégis "szép" férfi kezet. Elmosolyodtam, és félredöntött fejjel néztem. Gondolataim menetéből, csak egy kisebb férfiakból álló csoport, hangosan vihogó hangzavara ébresztett fel. Csak egy dolog járt utána a fejemben; Ne rendeljenek semmit, ameddig tartom a frontot!
- Ne is reménykedj benne, hogy gyorsan visszajön. Nő+ telefon= örökkévalóság. - rajzolt a levegőbe egy örökké jelet az előttem ülő Gary.
- Höh, kösz, most megnyugtattál. - elmosolyodott, majd továbbra is a a bal karján lévő órája szíját igazgatta. Majd újra összefonta az ujjait az asztallapon. Amikor felénk tartott a vörös hajú srác, aki a bárpult végében kezdett el támaszkodni.
- Ez mindig itt van? - morogta Gary. És egyet értettem vele. Nem tudtam, hogy csinálja, de mindig, minden hol ott van! Már attól félek, hogy az otthoni WC ajtót is öt kulccsal kell majd zárnom. Beletúrt a hajába, és elővette a tipikus csajozós pillantását. 
Egyik szemöldök a homloka közepén, másik pedig beárnyékolja a látását, és összeszűkült szemmel próbál rávenni valamire. Érdeklődve néztem rá mit hozhat ki belőle.
- Hát... Sajnálattal közlöm, ... - mondd azt, hogy leszállsz rólam, kéééérlek! - hogy még mindig döngetni való csajszi vagy, Husim. -  mért végig magának még egyszer, majd az ajkaiba harapott. Rókázok! Erre a gondolatra a szám elé tettem a kezem, és öklendezést imitáltam.
Első meglátás:
Melyik hetero pasi mondja azt, hogy : Csajszi.  Cérnavékony hangon? Mindenki buzinak nézi akkor.
És mi az, hogy így letámad!?
Na, meg mi az a becézgetés? Ki ez? Mióta vagyunk mi jóban? MÉG A NEVÉT SE TUDOM. De nem is érdekel. Teljesen elásta magát nálam. Ennél talán még a: "Szia, Cica van gazdád" is jobb! Add egy:
Megszólítás: Pipa
Becézés igaz van benne, de az most oly' mindegy... 
És nem tér rögtön a lényegre, hogy pontosan mi is a szándéka. Idézem Vörös Srác szavait: "döngetni való". Megy anyád!
Két köhögés közben csak annyit mondtam:
- Segíts! - Felnézett az összekulcsolt keze nézegetéséből, és akkor amikor megszólalt, azon kattogtam, Oh Istenem, miért?! Felegyenesedett, és én akkor már tudtam, hogy van valami megfogalmazott kis beszólás, ami talán örökre lekoptatja rólam a gyereket, és engem talán egy életre mélybe is taszít. A gyomrom görcsbe rándulva várta a szavait.
- Figylej Ivan! - fordult Gary a vörös srác felé aki, mint kiderült - "épp időben", hogy Ivan - majd folytatta:
- Ezt a lányt én fogom megfektetni... Téged, meg ők. - állt fel, és a mögötte lévő hangosan piáló férfiakra mutatott. Nekem leesett az állam, és azt hiszem kivitte a padlót. Ivan is tátott szájjal kullogott el. Gary önelégült mosollyal akart visszaülni, amikor megfogtam a karját, és a szertárba ráncigáltam. Az ismerősöm megilletődött fejjel nézett ránk, és még mindig a telefonjához simulva ment ki mellettünk. Miközben perverz mosollyal mért végig minket. Ez a nő ilyet is tud? Sötét, terep zöld színűek voltak a falak. Itt minden hulla fényben áll? Elengedtem a kezét, és elé fordultam. A tekintetem villámokat szórt. Most megölöm. 
- Nagyon szívesen. - fonta össze maga előtt a karját, majd oldalra pillantott. Olyan ideges voltam, hogy fejbe vertem. - Ez most mi? - tette az ütés helyére a kezét. - Egy férfit csak házasság után szokás verni! - megforgattam a szememet.
- Hogy bírsz így beszélni? - szinte ordítottam vele.
- Azt mondtad, hogy segítsek! Lekopott? Igen, akkor meg örülj a fejednek! - tárta szét a karjait.
- Nem bírtad volna kevésbé bunkón kifejezni magad?
- Máshogy is mondhattam volna. 
- Mindenre van magyarázatod? - idegességemben már toppantottam egyet.
- Van. Amúgy is túlságosan felfújod a dolgokat.
- Nem igaz.
- De az. - bólintott. Most rövid mondatok versenyével dobáljuk egymást?
- Minden nő felfújja a dolgokat, ha a pasi azt hozza szóba mások előtt, hogy lefeküdtek. - ültem le a másik emeletre vezető lépcsőre.
- Nem mondtam azt, hogy megtörtént, csak felvetettem, hogy majd meg fog.
-  De megtörtént.
- Meg. De, azt senki más nem tudja...
- Most olyan szívesen rád ugranék... - morogtam. És tényleg vissza kellett fognom magam, hogy meg ne öljem.
- És letepernél? Benne vagyok... - tette zsebre a kezét. Felnéztem rá, ő pedig bólintott.
- Neked mindig azon jár az eszed?
- Pasiból vagyok... Ítélj el! - tette fel védekezően a kezét.
Facebook

2015. január 3., szombat

11. fejezet




„Mi van akkor, ha az érzelmek átlépnek MINDEN erkölcsi határon? R. D.

Az angol óra gördülékenyen ment. Szerencsére, mivel semmi újat, nem kellett a fejembe verni. Mert tudni illik, azért hívtam ide Gary-t  sértettségem ellenére, mert mindig is bennem tombolt a teljesítési vágy. De az a legrosszabb, hogy most nem tombolt, egyenesen  üvöltött. Ha elrontom ezt a dogát, úszott az ötösöm, és ebben semmi túlzás nincs. Muszáj volt félretennem a büszkeségem és áthívnom Őt. A kis angol zsenit. Igaz nem mutattam ki, hogy teljesen megvetem azért, hogy úgy enged közel magához, hogy ott van a barátnője. Aki csinos, szép, vékony, és még kedves is. Erre a gondolatra megforgattam a szememet. És rá néztem.
-     Ne nézz rám így! – mutattam rá.
-     Hogy? – ráncolta meg a szemöldökét.
-     Így. – mutattam megint rá.
-    Ugye tudod, hogy nem látom magam!? – suttogta, mintha nagy titkot árulna el ezzel. Én sajnos látom őt, és nagyon tetszik a kép.
-     Ja, nem mondod! Ha nem tájékoztatsz, hülyén halok meg. Tényleg. Köszi. – csuktam be az angol cuccaimat jelezve: Kifolyik az agyam, hagyjuk! Ő csak elmosolyodott.
-     Gyorsan feladod a dolgokat.
-     Tessék? – csípőre tettem a kezem. Ő csak bólintott.
-     Merész volt ez a tett Fiatal ember. – csak nevetni kezdett.
-     Azért kérdeztem vissza, hogy megváltoztasd a véleményed, haver. – folytattam.
-     Haver. – ismételte meg, mintha egy külföldinek mondtam volna egy ismerős szót. Haver. majd megint elgondolkozott. Pontosan. hát, nem ilyen végletre vágytam, az egyszer szent.
-     Ühüm…
-     Most mi van? – nézett rám. Mi az, hogy velem mi van? Ő volt ilyen izé.
-     Semmi. – megforgatta a szemeit. – Értelmes beszélgetés előtt állunk úgy látom. majd az arcom a tenyerembe fektettem.
-     Legjobb barátok közt nincs "értelmes" beszélgetés. - villantott félmosolyt.
-     Ott a pont. - mosolyodtam rá.
-    Oké, akkor megkérdezem: Mi a franc bajod van? Amikor eljöttem karácsonykor, akkor is ilyen izé voltál velem! - felé emeltem a tekintetem.
-    Semmi bajom sincs! - sötét pillantást vetett rám, majd felvonta a szemöldökét.
-     Nekem elmondhatod. - vonta meg a vállát. Mondjam meg, hogy a mosolyja gondolatára alszom el? Vagy azt, hogy bármit is teszek az agyam sem engedi azt, hogy elhidegedjek tőle!? Hiába hallgattam az agyamra, azzal a kifogással, hogy: a szívem analfabéta, de az agyamat is beárnyékolta.
-     Vagy ez valami mesi hiszti talán? - vonta fel a szemöldökét. Elszámoltam tízig, hogy lenyugodjak, és ne mondjak a szemébe egy szerelmi vallomást. Meg azt, hogy ilyenkor olyan szívesen behúznék neki egyet, csak akkor meg azt mondaná, hogy menjek el düh kezelési terápiára. Szóval ebből a háborúból csak én jöhetek ki vesztesen.Kifújtam a levegőt.
-     Milyen játékot űzöl velem meg a csajoddal? Egyszerre két lányt fűzöl!? Gusztustalan vagy. - ültem távolabb tőle.
-     Csak téged fűzlek. - nézett el a másik oldalra, egy pajkos félmosoly kísérletében.
-     A csajodat meg... - nagyot nyeltem. Nem bírtam befejezni a mondatot.
-     Ha arra gondolsz mély tisztelettel világosítalak fel, hogy nem. - nézett rám halál komoly pillantással.
-     Azt hiszed, hogy tudok hinni neked? - néztem rá.
-     Ha a legjobb barátodnak tartassz, akkor igen. Le is betűzhetem neked, hogy: Szingli vagyok. - mondta ki úgy, hogy még a hülye is felfogja. Halvány mosoly húzódott végig az arcomon.
-     Ezért voltál ilyen? Meg nyugodtál? - állt fel mellőlem, és levette a fogasról a kabátját. Összeszorítottam az ajkaimat, nehogy megszólaljak.
-     Lázadsz? - döntötte oldalra a fejét. Kedvem lett volna bambán vigyorogni és azt tenni amihez kedvem van: nyakába ugrani, annnak tudatában, hogy szingli. Legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy: megcsókolsz? De nem mertem még a számat egyetlen szóra sem kinyitni, az egyik napi incidens után.
-     Mész? - mutattam a kabátra.
-     Miért szeretnéd, hogy maradjak? - mosolyodott el pimaszul.
-     Csak arra gondoltam, hogy... - épp folytattam volna a mondatot, amikor megállt egy pillanatra az öltözésével, és azzal a tipikus pasi nézéssel nézett rám. Azzal a tipikus perverz-pasi nézéssel.
-     Hogy becsukom a kutyákat, nekogy leharapják a lábadat kifelé menet. - fejeztem be a mondatot, úgy ahogy eddig is akartam.
-     Persze. - hajolt közelebb, miközben elnyújtotta a szót. Megforgattam a szemem, majd felálltam. Azt hittem a fal és a közte lévő helyen elférek, de a méretek miatt nem ment úgy, ahogy az én kis naiv agyacskám gondolta. Előtte még a kabátját igazgatta magán, majd amikor megérezte a közelségem, felnézett. Kifújtam a levegőt, és a két kezét a fejem két oldalára tette, hogy ne tudjak kiszabadulni.
-     Kiengedsz? - néztem a velem szemmagasságban lévő mellkasára.
-    Hm... - gondolkozott el. - Mennyire szeretnéd egy egytől tízes skálán?
-    Tízenöt. - fújtam ki a levegőt. Majd a fejemmel elfordultam. Akkor sem fogok beleveszni az illatába. Még mit nem!?


Kissing on settee


"Kettőkor elindulni... Na, még mit nem?!
Háromkor elindulni... Na, még mit nem?!
Nélküled elindulni... Na, még mit nem?!"

-   Miért nem hiszek neked? - hajolt le hozzám, hogy a szemembe nézzen.
-    Amiért én sem neked. - keser-édesen mosolyodtam el, miközben ránéztem. Nem tudom miért kínzom magam ezzel, Vele... De, ha ilyen dolgot eltitkol, akkor talán bármit el tud titkolni!
-   Akkor higyj most! - hajolt közelebb, és megcsókolt. Még közelebb jött, hogy az előbbi kevéske helyet is kiszorítsa köztünk. Nem bírtam ki. Lehunytam a szemem, és kigomboltam a fekete kabátját a mellkasán,  majd teljesen. Lerántotta magáról, és ledobta. A sálát kibontottam, hogy át tudjam ölelni a nyakát. Lassan hőztam végig a nyakán, majd a vállán az agyagot. Lábujjhegyre álltam, és beletúrtam a hajába. Akaratlanul is elmosolyodtam, de egy dolog nyugatatott meg. Ő is.
...
Mély levegőt vettem, hogy egy kicsit is megnyugodjak, de ez teljesen reménytelen volt. A szívem túl gyorsan vert, és azt hittem, hogy most már tényleg kiugrik a mellkasomból. Az ágy szélén ültem, amikor tipikus pasi vetőzési technikával teljesen kicsavarodva vette le a szürke, egyszerű szabású, rövid ujjú pólóját. A szoba közepére dobta a ruhadarabot, és hátamra fektetett. Felettem tornyosult, én pedig átöleltem a lábammal a keskeny csípőjét.
...
Egymás mellett ültünk, amikor szinte varázsütésre pillantottunk egymásra. Mondani akartam valamit, de semmit sem tudtam. Hangosan beszívtam a levegőt, és aláírtam azt, hogy elérte azt a pontot, hogy ne tudjak megszólalni. Én!!! Ő viszont gyorsan szóhoz jutott:
- Barátok - nem tudom, hogy most kijelentette-e vagy kérdezte-e mert a hangneme ugyanolyan semleges volt. A kezét nyújtotta, én pedig megráztam.



- Barátok. - vetettem rá olyan szintű kamu mosolyt, hogy már ordított. Nem akarok csak a barátod lenni... Inkább vegyél felségül! Felállt, és  odadobta nekem a pólómat, én meg a mellettem fekvő nadrágját. Összehangolva repültek el egymás mellett a ruhadarabok. Úgy festett, mintha egy ezer éve begyakarolt koreógráfia játszódna le. - végül is bármikor találok nálad jobb pasit is. - húztam fel a térdeimet, miközben beletúrtam a hajamba. Mindez szép és jó...
lett volna, ha
határozottabb lettem volna, és nem néztem volna egész végig a fenekét, aztán meg a vállát, ahogyan megfeszülnek rajta az izmok. Hátrapillantott rám a válla felett, és újra maga elé nézett miközben bekapcsolta az övét. Lehajolt, és felvette a pólóját is. Ah, de ugyan minek? Ez volt az a pillanat, amikor feladtam. Ez a pasi egy isten.

nem tudhatja meg, hogy oda vagyok érte... :'(
 De nem fogom kimutatni a világ felé. Erre a gondolatra próbáltam összeszedni a gondolataimat, és kényelmesebben próbáltam elhelyezkedni.
- Ezt csak egy dolog miatt nem hiszem el. - szólalt meg, miközben megfordult. Érdeklődve néztem rá. Habár mikor nem? - Mert lehet össze is szednél egy ilyen-olyan szuper modellt, vagy tudja tököm, de... - sétált oda hozzám miközben teljesen a képembe mászott. - Udvarolhatna neked akár az angol herceg is, akkor is én kellek neked. - vigyorgott rám diadal ittasan.


- Igen, de ő herceg lenne, nem ám egy kis főiskolás. - vágtam vissza. Ő csak egy lábon állva próbálta felvenni a cipőjét. Felnézett erre a mondatra és elvigyorodott, és azt tátogta: Hazudj még!


"Kicsi szívem Érted dobog, 

Érted égnek a csillagok, 
Érted süt a nap az égen, 
Érted élek én is régen. 
Te vagy kicsi szívem vágya, 
Veled lenni, azt kívánja!"
Forrás: Facebook: Szerelmes Versek