2. fejezet

    2.  fejezet

Éppen az vonta el legjobban a figyelmemet, hogy az ősz talán utolsó napsugarainak táncát nézzem az előttem lévő világos parkettán. Csak arra vártam, hogy végre jöjjön egy alsóbb éves gyakorlatra, és hogy válogathassak közülük. Alig várom, hogy én legyek a főnök. Éppen felpillantottam, amikor az a vörös hajú srác ment el a plexi lap előtt, egy pórázzal, aminek nem láttam már a végét, mert a fal miatt takarásban volt.

-      Tudod ember… - nyitotta ki az ajtót Gary. Először nem is értettem miért olyan ideges. – Nagyon menő a kutyád, hogy leszarja a világot de, hogy az a korcs, mindig a lábtörlőben találja meg az már röhejes!- kiáltott utána. Valamit mondott még a srác, de azt csak kutya hallással lehetett volna hallani. – Máskor téged is doblak a kutyával együtt ki a csukott ablakon… - vágta be az ajtót Gary.

-      Csak nem bal lábbal kelt fel valaki? – mutattam közvetlenül rá.

-      Nem amikor felkeltem, akkor egy kézen álltam, majd dobtam az ágyról egy hátra szaltót. – vetett rám sötét pillantást, én pedig védekezően felraktam a kezem. Szívesen megnéztem volna, ha képes lenne rá.

-      Sok mindent kinézek belőled tesó, de ezt nem. – jelent meg az ajtóban Chris, Gary legjobb barátja, akivel méghozzá egy házban laknak, meg még két másik sráccal. Ők így a mester négyes. Tényleg olyanok, mint a testvérek.

-      Máskor videóra veszem. – válaszolt úgy, mintha igazat mondana. Nem lehetett kizökkenteni. Majd elővett egy 
zsebkendőt: Cseszd meg Chris. – pillantott fel rá.

-      Csak nem megfertőztek? – rendezgettem az irataimat.

-      Neeeem. – tagadta megint. – Éppen az erkélyen áztam az esőben, miközben épp hímezgettem amikor jött egy nagy szél, és azért fáztam meg. – ecsetelte nagy bele éléssel.

-      Ha nem akarod, hogy elkapd akkor húzd a fejedbe a kukás vödröt, és üldögélj a hűtő mögött, mint egy nagy rakás szar. – kortyolt az italába Chris. Én meg röhögni kezdtem.

-      Látod… - mutatott rám, én meg pukkadoztam az előadás módjától. – Tök jó dumám van. – vágta az egyik kezét zsebre Chris.

 ♥

Egyszer csak belépett egy olyan 13-14 éves srác az ajtón, aki nagyon hasonlított valakire.

-      Mit keresel itt Töki? – dőlt az falnak Gary. Csak nem ismeri? Talán…

-      Közöd? – lehet testvérek? Neeem… ez a gyerek nem rá hasonlít…

-      Kurva sok! – mordult fel.

-      Mindegy nem miattad jöttem…

-      Egy világ dőlt össze bennem. – szipogott műsírást színlelve Gary, majd a szívére szorította a ezét.

-      Figyelj… - lépett elém a kissrác aki az általános hetedik, vagy nyolcadik osztályában koptathatná a padokat, csak, hogy most nincs ott, ahol kéne. Iskolában.

-      Az a dolgom. – próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra. Most mit fog pattogni.

-      Tiszta dögös vagy. – húzkodta a szemöldökét a mellkasa előtt össze volt fonva a keze. Hát ez szuper… Nem ám egy velem egy idős srácnak jönnék be, aki talán még ki is néz valahogy… neeem, nekem csak egy „ezer” évvel fiatalabb jut.

-      Okay… Látom nem győztelek meg. – szólalt meg újra.

-      Hát nem. – vágtam rá. Gary tekintete pedig kettőnk között cikázott. Akkor siklott csak rám, amikor én beszéltem.

-      Most mutálok. – Gary a bögréjével takarta el a mosolyát, nekem pedig leesett az állam. – Szóval fél évig olyan mélyeim lesznek…

-      Ez aztán a csajozós duma. – rakta le az asztalomra a bögréjét, majd tapsolni kezdett.

-      Mit képzeld magadról honnan jöttél? – húzta fel magát a gyerek.

-      Tudod amikor anyuci meg apuci nagyon szeretik egymást… - ecsetelte Gary.

-      Ne folytasd.

-      Ugyan szívesen felvilágosítalak. – tört ki belőle az a nevetés ami leigáz egy egész világot.

-      Igyál. – álltam fel, és a kezébe nyomtam a bögrét. Ő pedig szófogadóan bele kortyolt.

-      Itt vagyok! – csettintgetett a srác.

-      Figyelj… - fordultam felé. – zavarsz… - ecseteltem.

-      Engem is… De én inkább megyek ahhoz a szexi csajhoz a tizenkettediken. – majd Gary az ajtó felé indult engem meg majdnem felfalt a féltékenység. A kissrácnak meg felcsillant a szeme, és kirohant Gary előtt, majd ahelyett, hogy ő is kiment volna csak nemes egyszerűséggel visszafordult, és így szólt:

-      Nem, hogy jó csaj nincs – most ezt magamra kéne vennem? Veszett kutya nézéssel néztem rá. – Még tizenkettedik sincs. – majd felnevetett.